Ez a teljes rész csak új gonosz szereplőnkről szól. Carl Bennett szegény családban nevelkedett, viszont szülei mindig jól bántak vele. Három testvére is volt, velük akkor még közeli viszonyban állt, de ma már nem tart kapcsolatot egyikükkel sem.

Mikor már nagyobb volt, az iskolában nem volt egy barátja sem, mert szegény volt. Sokat bántották is ezért. Ezzel szemben viszont kiváló tanuló volt. Egyszer, amikor kicsúfolták szörnyű haragra gerjedt:

- Azt mondtad, hogy bajod van a családommal?! – mennydörögte.

- Még szép Bennett. Elegem van, hogy te ennyire kilógsz a sorból– mondta gúnyosan egy osztálytársa, Billy Tanner.

Carl annyira dühös volt, hogy odarohant és teljes erőből, ököllel fejbe verte Billyt. A fiú nekiszállt a közelben lévő falnak és lecsúszott onnan a földre. Betört az orra. Emiatt Carlt eltanácsolták és magántanárhoz került. Az új tanár felfedezte a benne rejlő tehetséget, ellátta pénzzel és minden más szükséges dologgal. Tovább szerette volna adni az ő különleges tudományát: a föld típus irányítását. Az ifjú nagyon tehetséges volt benne, a képességeket villámgyorsan elsajátította:

- Nagyon ügyes! – mondta a mestere, Patrick Senson egy új képesség, a Dobbantás megtanítása után.

- Köszönöm, mester – mondta teljesen nyugodt hangon a kiváló tanítvány: Carl.

Minden nap együtt voltak, Carl minden nap erősebb lett. Mikor már túlszárnyalta mesterét is, magára hagyta őt. Rájött, hogy nem akar többé szegény lenni, így rengeteget készült, majd céget alapított. Elképzelhető, hogy volt egy kis csalás is az ügyben, de milliárdnyi pénz jött be. Mikor már milliárdos volt, eltervezte, hogy visszamegy a mesteréhez, megköszönni neki a sok jót. Ám mikor odaért azt látta, hogy mestere halott. Egyetlen üzenet volt mellé téve:

Az első halott a MagmaBlader által.

S. M.

Carl annyira dühös lett, mint még soha. Elhatározta, hogy mindent meg tud erről a bizonyos MagmaBladerről. Fél évvel később, amikor már a sokadik embert kutatta fel e témában végre sikerre lelt:

- Ön Zonk Morgan? – kérdezte Carl, miután a bentlakó személy ajtót nyitott.

- Igen. És ön?

- Carl Bennett vagyok, üdvözlöm. Azért jöttem el idáig, hogy megkérdezzem: Igaz, hogy sokat tud a tűz ereklyéről? – kérdezte halk, bizalmas hangon.

- Igen, de ezt inkább beszéljük meg odabent. Judy, főznél nekem és a vendégünknek egy teát?

- Természetesen! :) – hangzott a válasz a konyhából.

A két férfi besétált egy szobába, ahol leültek és elkezdték megvitatni a témát. Zonk mindent elmesélt Carlnak, amit csak tudott. A beszélgetés közben egy négy éves kisfiú totyogott be a szobába.

- Klenn, kisfiam, köszönj a bácsinak! – mondta a kisfiúnak az apja.

- Szia, bácsi! – köszönt a fiú.

- Szia, Klenn. :)

Ekkor Anthony, a lakáj sietett be a szobába:

- Jaj! Elnézést uram, hogy hagytam elszökni az úrfit. Csak bújócskáztunk – mondta nevetve.

- Semmi gond. Örülök, ha a fiam már most érdeklődik egy ilyen fontos témában – nevetett Zonk.

- Nos, köszönök mindent Mr. Morgan. Higgye el, még meghálálom. Most pedig, viszlát!

A férfi boldogan sétált ki a házból. Zonk Morgant és a feleségét még aznap megölték. Carl szörnyen érezte magát: folyamatosan csak a kedves szülők és a boldog kisfiú járt az eszében. Mikor visszament a házhoz, megtudta: Klenn Morgan és Anthony Moriss túlélték a szörnyűséget. Carl, látva az árva kisfiút nem bírta könnyek nélkül. Adott Mr. Morissnak – aki elmondta neki, hogy egy bizonyos Martic ölte meg Zonkot és Judyt - több millió urnt, de ez sem enyhítette fájdalmát. Ennyi szörnyűség után, Carl arra tette fel az életét, hogy ő legyen a világ ura és elérje, hogy soha többé ne történjen ilyen.