Miután Klenn és Klaus sikeresen eljutott Bella Greene házához és becsengettek, teljes szívükből remélték, hogy a lány tud majd segíteni nekik. Mikor már öt perce vártak, kezdték elveszíteni minden reményüket. De aztán egy fiatal, barnahajú, magas lány sétált ki a kertbe és nyitott nekik kaput:

- Sziasztok! Őőő… Kik vagytok?

- Én Klenn Morgan vagyok, ő pedig a társam, Klaus Mendell. Te lennél Bella Greene?

- Én. De honnan ismersz?

- Olvastam rólad. Az a végső célom, hogy legyőzzem Marticot. De mint látod, 15 éves vagyok, szóval nem biztos, hogy önerővel le tudnám győzni. Ezért, csapatot gyűjtök és ereklyéket.

- Óó, szóval azért jöttetek, hogy segítsek megtalálni az IceBladert?

- Igen – vette át a szót Klaus.

- És melyikőtök a jég típusú? Mármint, feltételezem, valamelyikkőtöknek kell az ereklye.

- Én lennék – mondta Klaus.

- Akkor veled kell megküzdenem a fontos információ átadásáért.

- Megküzdeni? Velem?

- Pontosan.

- Háát, rendben. De azért megkérdezhetném a korod?

- 16 éves vagyok. Szóval, ha ti 15 évesek vagytok, akkor nyugodtan megküzdhetünk egymással.

- Hát, legyen. Kiállok ellened!

- Reméltem is – mondta Bella – ja, és ha nem győzöl le, akkor esélyetek sincs megtalálni az ereklyét.

- Nagy baj lenne, ha gyorsan legyőznélek?

- Igazából, azt hiszem, hozzám sem fogsz tudni érni. Levélhullás!

Hirtelen, a semmiből rengeteg levél került elő. Először csak Bella mellett lebegtek, viszont mikor Klausra mutatott, kiegyenesedtek és elkezdtek felé repülni. Olyan élesek voltak, mint a kés. De Klaus egy pillanatra sem ijedt meg:

- Fagypajzs – kiáltotta. Nagyon biztos volt a dolgában, még az íját sem vette elő – Most én következem. Jeges vihar!

A hideg, jeges vihar túl hirtelen csapott le áldozatára, Bellának nem volt ideje elkerülni.

- Feladod? Nem szeretnélek még jobban megsebezni – bánta meg tettét Klaus.

- Egyáltalán nem. Ugyanis ezt akartam mutatni! – ahogy kimondta, kitárta kezét és felnézett a napra. A teste hirtelen felragyogott és a sebezi eltűntek.

- Mi?!

- A fű típus rejtett képessége a gyógyítás – világosította fel a fiúkat Bella – most pedig, fűlabda!

Egy ronda, zöld gömb repült ki a tenyeréből. Az értetlenkedő Klaust telibe találta, bár nem sebzett rajta sokat. Úgy látszott a gömb csak elterelés volt. Amíg Klaus felállt, Bella elrohant a kert másik végébe, ott felvett valamit aztán visszajött. Egy puska volt a kezében!

- Nem akartam ehhez folyamodni, de kénytelen leszek használni, ha le akarlak győzni.

Klausnak még a lélegzete is megállt. Teljesen azt hitte, hogy Bella meg akarja ölni. De tévedett:

- Nyugi, nem öl meg a lövedék.

Klaus erre egy kicsit lenyugodott:

- Én sem akartam ezt használni! – mondta, és elővette íját, megtöltötte és célzott. Erre már Bella is reagált és ő szintén célzott.

- Ragyogó fagynyíl! – üvöltötte Klaus.

- Napfényrobbanás! – sikította Bella.

Klenn csak egy nagy fényt és óriási füstöt látott. Így hát, nagyon izgult egészen addig, amíg el nem oszlott a füst. Mikor ez megtörtént meglátta Klaus diadalmas arcát:

- Nyertem! Gondoltam, hogy erős lesz a lövése ezért kicsit balra léptem. A nyilam viszont telibe találta – mutatott rá a fagyott Bellára.

Klenn elővette kardját, fellángoltatta és odatette a jégtömb mellé. Így Bella hamar kiolvadt. Dideregve rohant be a házba, de még azt kiabálta a fiúknak, hogy kövessék. Bár, ők még elgondolkoztak, de aztán követték. Odabent szembejött velük egy öreg, kedves arcú férfi:

- Sziasztok! Ti vagytok Klenn és Klaus?

- Igen, mi volnánk.

- Én Bella apja vagyok, Thomas Greene. Üdvözöllek titeket a Greene rezidencián!

A fiúk eddig annyira izgatottak voltak, hogy körbe sem néztek. Most döbbentek rá, hogy milyen gyönyörű épületben is vannak. Ugyanis ezt a kastélyt nem lehetett egyszerűen háznak hívni.

- Ha jól tudom, az IceBladert keresitek. Már azon is meglepődtem, hogy le tudtátok győzni Bellát. Évek óta edz, hogy ő legyen a legnagyobb kutató a világon.

Ekkor Bella toppant be a szobába:

- Na, megnézhetjük azokat a kutatásokat?

- Persze.

- Akkor kövessetek.

- Én majd hozok teát – vállalkozott Thomas Greene.

Klaus és Klenn reményekkel megtelve követték Bellát…