- Már nem azért Klenn, de tudod, hogy hol van ez a bizonyos Bella Greene? Mármint úgy értem, eltudunk, jutni oda, ugye?

- Hát… Erre még nem is gondoltam.

- Azt hiszem ideje felhívni Gruntot. Ő a bátyám, aki bármit meg tud találni. Ez az ő képessége.

- Nem hiszem, hogy van ilyen képesség – gondolkozott Klenn.

- Hivatalosan nem is, de egyébként igen.

Egy szokatlanul nyugodt parkban ültek. Klenn türelmesen megvárta, míg Klaus beszélt a bátyával. Mikor Klaus lerakta egyből jelentést tett:

- Megmondta hol van. De van egy kis baj.

- Éspedig?

- Tendor Cityben, 20 órányi autóútra innen…

- Mennyi?! Azt hiszem szükségünk lesz a magánrepülőgépünkre. Ezek szerint most én küldök üzenetet, persze holografikusan.

Most Klauson volt a sor a várakozásban. S miután Klenn bejelentette, hogy egy autó tizenöt perc múlva itt van értük, már mindketten vártak. Unalmasnak tűnhetett a jelenet külső szemmel, de ők valamiért egyáltalán nem unatkoztak: Végre volt egy nyomuk!

- Hé, Klenn.

- Igen?

- Most győztünk le egy végrehajtót. De mi lesz, ha azért amiért egy meghalt, egy egész sereg idejön?

- Baj. De akkor majd gyorsan visszatérünk és az egész sereget öljük meg. De ígérd meg, hogy a következő az enyém lehet.

- Ígérem! :)

Ebben a percben megérkezett az autó, benne a jó öreg Mr. Moriss:

- Üdvözletem, úrfi. És látom, új barátja is van! Anthony Moriss vagyok, a Morgan család lakája.

- Én Klaus Mendell vagyok. Örülök, hogy megismerhetem.

- Én is. Várj csak, nem te nyerted meg a bajnokságot?

- De, én volnék. De Klenn is nagyon ügyesen eljutott a döntőig.

- Tudom, láttam. Nem képzelik, hogy hagyom, hogy egy 15 éves gyerek, akire nekem kéne vigyáznom eltűnjön előlem. Most pedig, beszállás! És úrfi, nagyon büszke vagyok magára. És a szülei is egészen biztosan.

- Köszönöm, Anthony.

Ezután végigszáguldottak a főúton egyenesen a repülőtér felé. Útközben Klenn elmesélte, hogy miért mennek Tendor Citybe. Mikor odaértek a két fiú kapott fejenként egy-egy fagyit, hogy azt egyék, amíg Mr. Moriss elrendezi a dolgokat. Tíz perc múlva vissza is tért:

- A repülő amint felszállnak, indul. Jó utat! Remélem, sikeresen megtalálják, akit keresnek. Ja, és ha bármi kell továbbra is üzenjen, úrfi!

- Úgy lesz! És köszönök mindent!

A két fiú már futott is a felszállóhelyre. Mikor felszálltak, már jött is egy pincér, aki megkérdezte, hogy óhajtanak-e valamit az útra:

- Nem, köszönjük. Majd szólunk!

- Rendben, köszönöm.

A három órás út alatt a fiúk mindenfélét csináltak: zenét hallgattak, filmet néztek, de leginkább beszélgettek.

- Nagy esélyünk van arra, hogy megtaláljuk Bellát. És ha jól tudom, ha van egy ereklyéd, akkor valahogy közelebb jutsz, ahhoz, hogy legyen még egy a tulajdonodban. Ezért vannak annyira elrejtve – mesélte Klenn.

Mikor leszálltak Tendor Cityben, az volt az első dolguk, hogy megkérdezzenek egy embert, hogy tudja-e hol lakik Bella. Sajnos nem tudta, és a második sem, de még a harmadik sem. A negyedik már hallott róla, de nem tudja. hol lakik. Az ötödik teljes mértékben el tudta mondani, hogy merre kell menni. Így hát felszálltak egy buszra. Érdekes szerkezet volt: lebegve közlekedett. Persze ez nekik már megszokott volt, de egy a Föld bolygón élő ember el sem tudja ezt képzelni. Mikor odaértek a ház elé, megálltak. Nagy levegőt vettek és becsengettek…